Jelenlegi hely

Címlap

Beszélgetés egy rendezővel

 

- Hány hangot ismer?

- Sokat. Több százat. Ezret talán...

- Azonnal felismeri a hang gazdáját?

- Igen, s látom magam előtt az embert. Naponta 50-60 színésszel dolgozom, főiskolással, vidékivel, pestivel, immár 18 éve.

- S a Rádióban?

- Ott is már évek óta. A rádiós rendezés szinkronban van a szinkron-munkával. Mindkettő a hangra épül. Közhely, sok rendező-kolléga elmondotta már: nekünk az emberi hang a legfőbb munkaeszközünk.

Dr. Márkus Éva neve valóban jólismert a filmről és a televízióból. Két állandó rádióműsor rendezője: a Színházi Magazin és a Hang-kép hónapról hónapra az ő "füle hallatára" készül.

Közvetlen a felszabadulás után vették fel a Színművészeti Főiskola rendezői szakára, s ezzel egyidőben beiratkozott a bölcsészkar művészettörténeti szakára. (Ez utóbbira főként édesanyja kérésére, aki elképzelhetetlennek tartotta, hogy is lehessen színházi rendező hazánkban...) Néhány évig színházban működött, de hamarosan "elcsábította" az akkor megalakuló szinkrongyár, amelynek azóta is az egyik legsikeresebb rendezője.

- Miért mondja azt, hogy szinkronban van a szinkronrendezés a rádiórendezéssel? - térek vissza a beszélgetésre.

- Szinte alig van az országban színész, akivel ne dolgoztam volna, a hangját ne ismerném, hiszen már főiskolás korukban gyakran vesznek részt a filmek szinkronizálásában. Jó iskola az, sokat csiszolja a kezdő (és gyakran az ismert) színész beszédkultúráját. Talán érthető, ha ez ismereteknek jó hasznát veszem a rádiórendezésben is, hiszen - éppen folyamatos gyakorlat következtében -, ha elolvasok egy kéziratot, szinte azonnal tudom, hogy az illető szerepet kire lehet bízni, ki tudja azt a leghívebben tolmácsolni.

- Sokat hallgat rádiót?

- Sokat és szívesen.

- Tetszik az úgynevezett "rádiós beszédstílus"?

- Évek, évtizedek óta kialakult egy megszokott, "elfogadott" stílus, Ezt halljuk a hangjátékban, a novella-felolvasáskor is. Egy kissé megemelt, kicsit ünnepélyes hangvétel ez. Magam is tapasztaltam, hogy a színész a próbákon természetes módon, könnyedén beszél, de amikor megtudja, hogy felvétel következik, s megindul a magnószalag, azonnal átkapcsol erre a hangvételre. Még a fiatal, kevésbé rutinos színész is hamar átveszi kollégáitól ezt a géphangot. Elnézést a kifejezésért, de én magamban így neveztem el. A színészek jórésze, legalább háromnegyede ludas ebben, meg mi, rendezők.

- Önnek milyen rádiós hangvétel tetszik?

- A közvetlen, természetes, a magától értetődő, a pátoszmentes. Hiszen a rádiót otthon, "négyszemközt" hallgatja az ember, amikor a deklamálás, a pátosz, a "megemelt" hang, az ünnepélyesség - ritka esetektől eltekintve - idegen test, nem szívesen látott vendég. Arra törekszem, hogy az én rendezéseimet szívesen fogadják az emberek - mint a legkedvesebb rokont, barátot...

(r)

 

(Rádió és Televízió Újság - 1970)